Hihetetlen, hogy már eltelt egy év, mióta elvesztettük George Michael-t. Ma a halálának 1. évfordulóján azt szeretném megosztani veletek, hogy én hogyan éltem meg ezt a hatalmas veszteséget és azt, hogy az életemre milyen hatással volt George Michael. Páran már talán tudjátok, hogy 8 éves korom óta a rajongója vagyok, és nekem 1984-ben a Last Christmas volt az első dal amit tőle hallottam. A csodálatos hangja azonnal elvarázsolt, és már gyerekként rajongója lettem, annak ellenére, hogy itt az akkori politikai helyzet miatt nem volt könnyű az Ő zenéit megszerezni. Ahogy teltek az évek George a dalaival teljesen az életem részévé vált. A dalai szóltak minden iskolai buliban, a szalagavatómon, és később a munkahelyemen is. Őt hallgattam örömömben, és bánatomban is. A gyönyörű hangja valahogy mindig erőt adott nekem, minden problémám megoldásához.
Tavaly Szenteste, a családi ünnepi vacsora után, bekapcsoltam a tv-t és az egyik csatornán éppen a Last Christmas videója ment. Mosolyogva, örömmel néztem, és gondolatban boldog ünnepeket kívántam George-nak. Azon az éjszakán volt egy nyomasztó rémálmom, amiből hajnalban ébredtem. Furcsának tartottam, mert csak nagyon ritkán szokott rémálmom lenni. Rossz előérzetem volt emiatt. Valahogy olyan nyomasztónak éreztem az ünnepet is, de ezt annak tudtam be, hogy talán még nem múlt el az előző héten elkapott vírusos betegségem. Igyekeztem ezzel az érzéssel nem foglalkozni, és tovább ünnepelni a Karácsonyt. Így végül én csak másnap, 26-án reggel tudtam meg a rettenetes hírt. Az anyám mondta meg nekem, és egy pillanatra úgy éreztem akkor, hogy megáll a szívem, de én ezt nem is hittem el neki, és bíztam benne, hogy ez csak valami félreértés, vagy rossz vicc lehet. Bekapcsoltam a számítógépet, és tele volt minden a halálhírrel. Még akkor sem gondoltam, hogy ez tényleg igaz, ezért megnéztem George barátainak a twitter oldalát, és láttam, hogy Andrew és Shirlie is megerősítették a rettenetes hírt. Akkor már tényleg felfogtam, hogy ez sajnos igaz, bár úgy éreztem magam, mint egy rémálomban. Pusztítóan fájdalmas volt rájönni, hogy ez a szomorú valóság, és Ő már nincs itt velünk többé. Végig sírtam a napot, mert ez olyan érzés volt, mintha egy jóbarátot veszítettem volna el. És hirtelen nem is tudtam, hogy mit csináljak ezzel a weboldallal sem, amit miatta készítettem már 2009-óta. Először le akartam kapcsolni az oldalt, de végül nem tettem meg, hanem kiírtam a halálhírét, és egy gyászképet raktam róla a kezdőlapra.
Nem tudtam mit tegyek, hogy tudom-e ezt a rajongói oldalt folytatni Nélküle.
Olvasgattam a híroldalakon a George-ról szóló cikkeket, és megdöbbenve láttam, hogy az újságírók milyen ocsmány cikkeket írtak róla, a halála másnapján. Ennél megdöbbentőbb már csak a híroldalakon kommentelők még ocsmányabb, alpári, homofób írásai voltak. Teljesen elképedtem azon, hogy egy ilyen hihetetlenül jószívű és zseniális, varázslatos hangú legendáról aki George Michael volt, hogyan mernek ilyeneket leírni olyan emberek, akik a lába nyomába sem érhetnek soha. Ekkor elhatároztam, hogy a halálában sem hagyom Őt bántani, és tovább folytatom a rajongói oldalt az Ő emlékére, hogy az emberek ne csak a botrányos dolgokat, hanem a jó dolgokat is megismerjék vele és az életével, zenéjével kapcsolatban. Fájó szívvel, de ugyanakkor hatalmas elhatározással kezdtem el újra dogozni a magyar rajongóknak szánt cikkeken. Az egész magyar sajtóban csak néhány pozitív cikk volt George-ról, az egyiknek azt taglalta az írója, hogy mit köszönhet a világ George-nak, majd felsorolta benne a legismertebb dalait. De én ezt nagyon kevésnek találtam, mert Ő nem csak ennyit tett.
Hogy mennyit köszönhetünk George Michael-nek? Szerintem rengeteget, annyi mindent adott Ő a világnak és nem csak a csodálatos dalait, hanem a támogatását is amivel megpróbálta jobbá tenni a rászoruló emberek életét. Azt hiszem, hogy Ő nagy hatással volt mindenkire. Én például megtanultam Tőle, hogy ne legyek előítéletes, viszont legyek toleráns, jótékony, kitartó, álljak ki magamért és a többi emberért is, legyek erős és ne mondjak le az álmaimról. És a zenében is rengeteg olyan stílust mutatott nekem, amiket magamtól sohasem hallgattam volna meg, és ezzel az ízlésemet is formálta. És mennyi minden dolog van még, amibe miatta kezdtem bele, pl. az angol tanulás és a weboldal szerkesztés. Az én életemre George nagyon nagy hatással volt, nélküle ma más ember lennék. Köszönöm a sorsnak, hogy pont akkor ismertem meg Őt és a zenéjét, amikor a személyiségem elkezdett kialakulni, és rácsodálkoztam arra, hogy Ő jó értelemben, de mennyire különbözött azoktól az emberektől, akiket én addig megismertem. George egy különleges és csodálatos ember volt, egy igazi művész, akinek mindig hálás leszek azokért a dolgokért, amiket Tőle tanulhattam.
Közben arra gondoltam, hogy talán nem csak én érzek így. Nektek is van olyan dolog az életetekben amibe miatta kezdtetek bele, vagy általa ismertetek meg? Ő a Ti életetekre is ennyire hatással volt?
Ti mit köszönnétek meg George-nak?