George Michael: Ahogy mi ismertük

Közel egy éve, hogy George Michael meghalt.

Elton John, Mariah Carey, James Corden és Tatjana Patitz emlékeznek meg barátjukról.

 

 

Elton John: „Karácsonykor elvesztettem egy szeretett barátot”

George-al mindig öröm volt együtt lenni. Soha nem félt hangoztatni a véleményét és hozzám hasonlóan, ő is gyakran bajba keverte magát azzal, hogy nem fogta vissza magát a gondolait illetően. Szókimondó volt, tehát mindig tudtad, kivel állsz szemben – nem úgy mint azok, aki veled szemben barátságosak, a hátad mögött meg szörnyetegek. A George-al való találkozás eseménynek számított, mert mindenről határozott nézeteket vallott és ha a vélemények összecsaptak, érdekes estének néztünk elébe.

 

Az emberek valóban imádták George-t, és nem csak a zenéje miatt. Együtt éreztek vele és a küzdelmeivel; egy valóban hiteles személy volt. Nem turnézott állandóan és nem adott ki évente lemezeket. Igazi sztár volt. A fellépésein egy gyönyörűen éneklő embert láttál, akinek a zenéje a lelked mélyére hatol. Ritka élvezet volt. Minden megpróbáltatása, bánata és a népszerűsége a tökéletlenséggel függött össze, hiszen mindannyian tökéletlenek vagyunk és mindannyiunknak megvannak a hibái. Az élet sok fájdalmat rótt rá és ez megjelenik a dalaiban.

 

A problémái közepette is méltóságteljes maradt és keményen küzdött a privát szférájáért. George, akárcsak mi mindannyian, követett el hibákat, néhányat nyilvánosan, de mindenki láthatta azt, amit én szerencsére személyes tapasztalatból is tudtam George-ról. Hogy ő volt az egyik legkedvesebb, legbőkezűbb ember, akivel valaha találkoztam az életemben.

 

A legfontosabb, amire mindenki emlékezni fog, a ragyogó és tehetséges művész. Hihetetlen dallamokat írt és bámulatos hangja volt. Soha nem hallottam tőle egy rossz hangot sem. A hangjában minden érzelem ott van – fájdalom, bánat és öröm – és ez a védjegye egy igazán nagyszerű énekesnek. George mások dalszövegét is képes volt úgy elénekelni, mintha az a sajátja lett volna, az pedig egy rendkívüli adottság, hogy minden fellépésén más-más módon tudta tolmácsolni a dalokat. Kétségtelenül az egyik legnagyobb dalszerző, akit ez az ország fel tud mutatni és bizonyosan a valaha élt egyik legjobb énekes.

 

Az elmúlt év karácsonyán elvesztettem egy szeretett barátot; a zene adta ennek az életre szóló barátságnak az alapjait. Az egyik legkorábbi emlékem George-ról, hogy a Hyde Parknál ülünk az autóban a Wake Me Up Before You Go-Go-t hallgatva, és azt mondom: "Ez a dal hasonlít legjobban egy Motown zenéhez." Ez ma is egy zseniális dal, ami számomra egy nagyszerű barátság kezdetét jelentette.

 

George nagyon privát ember volt és mindig titokzatosság lengte körül. Sok dolgot magában tartott, megvolt a saját baráti köre és nem akarta, hogy a külvilág mindent tudjon róla. Természetesen minden megmozdulását óriási érdeklődés kísérte, és ilyen hírverésért néhány előadóművész bármit megtett volna. De nem George. Nem szerepelt naponta az újságokban, nem posztolt állandóan a közösségi médiában, és azt hiszem, ez azért jelentett valamit. Amit az emberek hajlamosak elfelejteni George-ról, hogy mikor 25 évvel ezelőtt a Listen Without Prejudice megjelent, nem volt hajlandó reklámozni az albumot, ami akkoriban forradalmi tett volt. Ez 1990-ben történt, az óriási sikerű Faith-t követően.

 

Ez egy korát megelőző, teljesen más hangzású és hangulatú lemez, mint a Faith. Míg a Faith vidám, a Listen Without Prejudice egy kiforrott lemez. Akárcsak George-t, a Listen Without Prejudice-t is titokzatosság lengi körül. Egy éteri album, melynek hatalmas aurája van. Valószínűleg ez a mesterműve. Egy lélekgyógyító album. George mindent kiadott magából, minden érzelme ott van a lemezen. Adjunk hálát Istennek, hogy megcsinálta. Akkoriban úgy gondoltam, becsavarodott, amiért nem vett részt a reklámokban, de láthatjuk mi lett az eredménye. Hagyta, hogy a zenéje beszéljen helyette.

 

A példátlan Freedom'90 videó akkoriban igazi szenzációt keltett. Ez volt a szupermodellek fénykora és őket szerepeltetni a videóban zseniális ötletnek bizonyult. Benne van minden, amit George el akart mondani. „Itt a lemezem és mesés; itt a videóm és még mesésebb!” Mindenki erről az egetverő videóról beszélt. Ha egyszer befészkelte magát az agyadba, mindenképpen meg akartad venni.

 

Hihetetlenül jól esett, mikor George, Freddie Mercury és Stevie Wonder mellett, engem is megnevezett, mint aki a legnagyobb hatással volt a munkásságára. Nemrég, a Listen Without Prejudice újrakiadásának promóciója kapcsán megkérdezték tőlem, hogy hallom-e a saját hatásomat a zenéjén, és igen, egy kicsit hallom magamat benne. Amikor írok, rám is hatással vannak mások, tehát tudom, miről van szó, így ez roppant hízelgő rám nézve. Az olyan dalokban, mint a Praying For Time, egy kicsit hallom magamat, ugyanakkor rengeteg van benne John Lennon-ból is. George nagyon sokoldalú volt és nyomon követhető a fejlődése a Wham!-en és a Faith-en át az késői albumokig. Látod igazi művésszé nőni és hallod, hogy a korai hangzás mivé alakul át.

 

George Michael dalait mindig felismered – a hanglejtéséről, a levegővételéről, a kifejezésmódjáról. A csodálatos zenéjére, a kedvességére és a gyönyörű hangjára mindig emlékezni fogok. Ilyen hang csak nagyon ritkán bukkan fel. Kapott Istentől egy ajándékot, amit megosztott a világgal. A zenéje az egész földön hatással van az emberekre. Egy nagylelkű ember volt, aki rengeteget adakozott anélkül, hogy ezt a nyilvánosság tudtára hozta volna.

Hiányozni fog a zenéje, de legfőképpen az emberségessége. Szerencsés vagyok, hogy az életem része lehetett.

 

 

Mariah Carey: „Jó volt leülni és rendesen elbeszélgetni vele”

 

Iskolás koromban ő még a Wham! tagja volt, én pedig nagyon szerettem a Careless Whispers-t, amit Rene barátnőmmel a tornaórákon énekeltünk. Egyfolytában ezt a dalt énekeltük. Ez még azelőtt volt, hogy igazán megismertem volna George-t vagy a Wham!-et. A lemezei közül a Faith lett a kedvencem. Ez egy remekmű, ami inspirált és hatással volt a pályámra. Imádtam.

 

Nem régóta voltam a Sony-nál, mikor a Listen Without Prejudice körül kirobbant a háború, mivel kijelentette, hogy egyetlen zenei videóban sem hajlandó megjelenni. Én ott voltam a kulisszák mögött. [Carey akkori férje, Tommy Mottola volt a Sony igazgatója az 1990-es években, mikor Michael perbe fogta a társaságot.] Hallottam a vezetőket zárt ajtók mögött és George rajongójaként egyáltalán nem tetszett, amit hallottam.

 

Angliában találkoztunk először, valahol Londonban. Elmentünk egy háromórás vacsorára és kiderült, hogy sok közös van bennünk: mindkettőnknek óriási a problémája a Sony-val. Már szeretem a Sony-t, egész más hely lett, de akkoriban neki is és nekem is meg kellett oldania a saját helyzetét a társaságnál, és ezt alaposan kibeszéltük. Elég nyomasztó volt.

 

Nagyon kedves volt. Mindketten rajongtunk a zenéért, élveztük a zeneszerzést és a dalkészítést. Imádtam őt. Hosszasan beszélgettünk olyan dolgokról, amire most biztosan sokan kíváncsiak lennének. Az egész este nagyon kellemes élmény számomra. Ha úgy nősz fel, hogy folyamatosan hallgatsz valakit és igazán csodálod őt és a művészetét, fantasztikus dolog egyszer leülni és beszélgetni vele. Néhány dala örökre a kedvencem marad. Örültem a lehetőségnek, hogy megismerhetjük egymást.

 

A halála nagyon felzaklatott. Aspen-ben voltam az ünnepek idején, és először nem is igazán hittem el. Az emberek annyi mindent pletykálnak. Elképzelhetetlennek tűnt. Feltettem a Faith-t és ahogy csak ültem ott és hallgattam, újra arra gondoltam, micsoda remekmű ez a lemez.

 

Már nagyon régen elhatároztam, hogy átdolgozom az egyik kedvencemet, a One More Try-t. Szerettem volna duettet énekelni vele, és azt mondták, ő is szeretné, de elég nehéz volt ez akkoriban, mert éppen problémákkal küszködött. Élő műsort szerettem volna, olyat, mint mikor ő és Elton duettezett [Don’t Let The Sun Go Down On Me].

 

Nagyon sokan szerették a zenéjét. Az egyik legkiválóbb művészünk volt. Nem lepődtem meg a reakciókon, amit a halála kiváltott – én is átéltem az érzést. Nehéz volt és szomorú, hogy nem hallunk többé új zenéket tőle. Óriási hatása volt a világra.

 

 

Tatjana Patitz: „Emlékszem, hogy tequilától részegen tanácsokat adtam neki”

 

George zenéjével a háttérben nőttem fel Svédországban; tiniként ő volt az első szerelmem. A modell-karrierem a 80-as évek elején kezdődött, és 1987-ben LA-be repültem, hogy együtt dolgozzak Herb Ritts-el. Ő akkoriban egy magazin projektjén dolgozott, ahol egy modellt kellett fotóznia egy színésszel vagy egy zenésszel; megcsináltam egy sorozatot Johnny Depp-el, és visszavolt egy másik George-al. Akkor találkoztunk először, én pedig belebolondultam.

 

Csodás volt vele együtt dolgozni – aranyos és halkbeszédű, pont az ellenkezője, mint amit egy ekkora sztárról gondolsz. Azokban az években még nem volt tanácsos a másságot bevallani, sok hírességnek kellett titkolnia a szexualitását a rajongók és a lemezeladások érdekében. Nagyon máshogy mentek akkor a dolgok és ez biztosan nehéz volt számára. A munka végeztével LA-ben többször összefutottam vele különböző éjszakai szórakozóhelyeken. Emlékszem, egy este nagyon berúgtam a tequilától és adtam neki néhány kéretlen tanácsot.

 

Néhány év elteltével az ügynököm hívott, hogy George szeretné, ha szerepelnék az új dalának, a Freedom’90-nek a videójában. Nagyon meglepődtem, mert mikor utoljára látott, eléggé részeg voltam. Sokan szerepeltettek modelleket a videókban, de általában csak a zenészekkel együtt. George egyáltalán nem akart megjelenni a videóban. Rendezőnek David Fincher-t kérte fel. Egy Concorde-on repültem oda és a Merton Park Studios-ban forgattunk. Ez volt az utolsó alkalom, hogy az útjaink keresztezték egymást.

A halála megdöbbentő volt és szomorú arra gondolni, hogy azok, akik egy egész generáció ifjúságát végigkísérték a zenéjükkel – Michael Jackson, David Bowie, Prince és George Michael – már nincsenek velünk. George egy nagy hatású, igazi popsztár volt.

 

 

James Corden: „Együtt érzett az emberekkel és volt érzéke a csínytevéshez”

 

Fejben írtuk meg George-al a vázlatot a Comic Relief-hez [a 2011-es legelső Carpool Karaoke]. Hallottam, hogy szereti a Gavin&Stacey-t, ezért reménykedtem benne, hogy szívesen együtt dolgozna velem. George Ausztráliában volt, de a menedzsere örömmel segített létrehozni egy telefonbeszélgetést. Azt üzente, hogy hajnali 3.45-kor fog felhívni. Ez volt a legkülönösebb érzés, amivel ágyba bújtam, miközben azt gondoltam: „Csak azért fogok felkelni, mert George Michael lesz a telefonnál.” Felhúztam az órát 3.30-ra, aztán bementem a vendégszobába és vártam a hívásra. Néhány kezdő mondat után elmondtam az ötletemet, neki pedig megtetszett. Emlékszem, azt mondta: „Ez óriási. Néhány héten belül visszatérek Angliába és akkor lefixálhatunk egy időpontot.”

 

Vicces üzeneteket váltottunk egymással a forgatás napjáig hátralévő hetekben – ő találta ki az egyforma tréningruhát és egy csomó más ötlete is volt -, szóval mikor eljött a nagy nap és kaptunk egy üzenetet, hogy George visszalép, nagyon meglepődtem. Csak így utólag jövök rá, hogy mikor Ausztráliában volt, mennyire jól érezte magát – sütött a nap, kék volt az ég, magabiztos volt a külsejével kapcsolatban, tehát csak pozitív hatások érték. Aztán visszatért Észak-Londonba, hirtelen megint magába roskadt és megrémült attól, hogy bármit nyilvánosan csináljon.

 

Akkor küldtem neki egy sms-t: „Nézd, nem próbálom elképzelni, hogy érzed magad, és nem próbálom elképzelni, milyen az életed Londonban, csak akarom, hogy tudd, ha meggondolod magad, továbbra is meg szeretnénk ezt csinálni, de megértem, ha mégsem akarod.” Válaszolt, valami teljesen másról viccelődött, aztán csönd. Végül, aznap éjjel 11 körül küldtem neki egy másik sms-t: „A hallgatásod megsüketíti az egómat”, és két perc múlva felhívott. Fél órát beszéltünk és azt mondta, aludni akar rá egyet. Az sms-re ébredtem: „Oké, pénteken felvehetjük.”

 

Megjelent, megcsinálta és egyszerűen csodás volt. Úgy érzem, tartozom George-nak a Carpool Karaoke sikeréért. Ez volt az első felvétel és miután Mariah Carey látta George-t, beleegyezett a második elkészítésébe. Nem hiszem, hogy tudtuk volna hozni ezt a szintet, ha nem ő lett volna az első.

 

Bizonyára nehéz lehetett George Michael-nek lenni. Állandóan híresnek lenni. A legtöbb ember számára, aki egy ilyen szintet elér, ez csak rövid ideig tart, de George hosszú időn keresztül folyamatosan világhírű volt. Amit azoktól tudok, akik már megtapasztalták ezt, minél magasabbra jutsz, annál kisebb lesz a világod, végül már csak egy maroknyi ember és a házad négy fala marad.

 

Amit a legjobban szerettem benne, hogy hihetetlen módon együtt érzett az emberekkel és ösztönösen átérezte azokat a küzdelmeket, amiket emberként meg kell vívnunk. És ezt ellensúlyozta a csínytevésre való érzéke. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a pályafutása része lehettem.

 

Köszönet a cikk fordításáért Juditnak!

 

https://www.theguardian.com/global/2017/oct/15/the-george-michael-we-knew-by-elton-john-mariah-carey-james-corden-tatjana-patitz